Hajlandó
volt fogadni
Hat éve vagyok
Mária Légiós testvér. Munkámat, amit magam
választottam, nagyon szeretem. Kórházba járok az elfekvő
osztályra, azon kívül Idősek Otthonait is felkeresem,
szintén az elfekvő osztályokat. Jó szót,
mosolyt, imát, és simogató kezet viszek, szeretnek, alig
várnak. A Szent Imre Kórházban, a férfi
osztályon a következő történt. Az egyik
beteg férfiért sokat imádkoztam, igen sokat
agitáltam, fogadja el az Úr Jézust.
Állandóan nemet mondott. Egyik alkalommal éppen a felesége
is ott volt, és ő is kérte, hogy gyónjon meg
és vegye az Úr Jézust magához a
betegágyán. A férfi keze béna volt, nem tudott
fogni semmit, minden igyekezete sikertelen volt. Azt kértem csak
tőle, hogy legalább egy áldást mondhassak
és had hintsem meg szentelt vízzel. Nehezen, de megengedte. Ezután szenteltvízbe mártottam kezemet
és rátettem a fejére, hogy áldást adjak:
„Drága
beteg testvérem, megáldalak téged most a
Szűzanyánknak különleges áldásával
az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Most segíts meg
Mária… Oltalmad alá futunk…”
Akik mellette
álltunk, meglepődve láttuk, hogy a beteg béna keze
megmozdult. Az éjjeliszekrényen levő pohárért
nyúlt, és vizet ivott. Amikor ezt felfogta, egy pillanatra
megállt a lélegzete és igent mondott, hajlandó
fogadni a papot. A felesége sírt és szinte
őrjöngve kiabált: „Mi történt, mi
történt? Hát eddig béna volt a keze!” Erre
én azt mondtam: „Na látja, kedves,
ez Jézus csodája”.
Kontra Józsefné Anna